- Mielőtt rátérnénk a beszélgetés eredeti témájára, engedd meg, hogy gratuláljunk a 150. diósgyőri bajnoki mérkőzésedhez, amikor kapusedzőként ültél a kispadon! Illetve úgyszintén fogadd elismerésünk azért, mert a tanítványod, Karlo Sentić begyűjtötte a Hónap védése díjat a Fizz Ligában, illetve a szurkolók őt választották augusztus hónap legjobb diósgyőri játékosának!
- Köszönöm szépen, és egyúttal én is gratulálni szeretnék Nagy Márton masszőrnek, akivel együtt érkeztünk a DVTK első csapatához, azaz hozzám hasonlóan ő is most hétvégén jubilált. Karlo Sentić kapus szakmai szemmel is megérdemelte mindkét díjat, de az ő történetét kicsit távolabbról kezdem. Közel hat hónapot hagyott ki egy súlyos térdsérülés miatt, majd az előző bajnokság hajrájában tért vissza, miután minden tesztje azt mutatta, hogy ismét készen áll a feladatra. A felkészülési időszakban is minél többet próbáltuk pályán tartani, hiszen a mérkőzés közbeni szituációk hozzák vissza arra a szintre, ahol korábban állt. A bajnokság első néhány fordulója annak ellenére nem úgy sikerült - sem eredményben, sem teljesítményben -, ahogy azt mindannyian vártuk, hogy minden találkozón bemutatott legalább egy bravúrt. Összességében viszont nem tudott kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtani, ezért a KBSC ellen a kispadon ült. Itt szúrom közbe, hogy Megyó (Megyeri Gábor - a szerk.) jól védett azon a mérkőzésen, még a hibáját is helyre tudta hozni a büntető hárításával, ami lélektanilag nagyon fontosnak bizonyult, a kapott gólokról viszont nem tehetett. Így érkeztünk el a nyíregyházi rangadó hetéhez. Az edzéseken azt láttuk, hogy elég volt Karlónak ennyi pihenő, és mellette szólt a rutinja, hiszen több hasonlóan magas hőfokú meccsen védett már a Hajduk és a DVTK mezében, például a tavalyi két nyíregyházi mérkőzésen is, szóval számára ismerős a felfokozott hangulat, és bírja a nyomást. A díjazott védésből a kispadról alig láttunk valamit a hatalmas tömeg miatt, de azonnal vissza tudtuk nézni a felvételt, és már akkor elhangzott valaki szájából, hogy hosszú még az idény, de lehet, hogy ez az év védése. Magát a mozdulatsort három részre lehet bontani. Egy kapus esetében mindig a pozíció felvétele a legfontosabb, és még az ütemet is elkapta: amikor Bright Edomwonyi ellőtte a labdát, akkor már a lehető legjobb helyen és két lábbal a talajon állt. Karlo dolgát nehezítette, hogy nem igazán látta végig a labdát, de így is le tudta lassítani a kezével. Végül a legnagyobb lélekjelenlétről tanúságot téve a földön fekve egy gyors mozdulattal utána nyúlt, és maga alá húzta azt, pedig gólra éhesen érkezett az ellenfél támadója. Így 4-1-re győztünk, és azóta Karlo kiegyensúlyozott, jó teljesítményt nyújt hétről hétre, aminek megkoronázása a két díj.
- Éles kanyarral váltsunk témát! Ettől az idénytől nem csak az első csapat mellett dolgozol, hanem a DVTK Labdarúgó Sportakadémián is szerepet vállalsz a kapusképzés vezetőjeként. Honnan jött a lehetőség?
- Abból az alapkérdésből indultunk ki, hogy miként lehetne közelebb hozni egymáshoz az első csapatot és az akadémiai képzést annak érdekében, hogy ott olyan labdarúgókat neveljenek, akik beilleszthetők az élvonalbeli keretbe. És ki ismerné jobban az első csapat "igényeit", mint az ott dolgozó szakemberek. Mivel korábban két helyen is szereztem tapasztalatot ezen a téren, felvázoltam az elképzeléseimet, ami azon alapult, hogy klubban gondolkodjunk, ne pedig első csapatban és akadémiában. Tavasszal igyekeztem belülről is megismerni a képzés felépítését, hogyan dolgoznak a kollégák. Azt tapasztaltam, hogy a jól képzett szakemberek haladó edzésmódszerek szerint dolgoznak, ám az egyes korosztályok munkája nem épül egymásra. Sokat egyeztettünk Vincze Richárddal, a DVTK LSA szakmai igazgatójával, majd érkezése után Kovács Zoltán sportigazgató is támogatta a terveket, így amikor végül belevágtam az új feladatba, akkora szinte készen álltak az alapok. Sok mindent átalakítottunk, ami közül a képzés tervszerűsége a legfontosabb. A kollégákkal létrehoztunk egy egységes képzési rendszert, ami egészen az U8-tól az NB III.-ig terjed, ahol különleges hangsúlyt helyeztünk a komplex nevelésre.
Időrendben haladva először a kiválasztásról kell beszélni. Egy kiemelt akadémián nem elég egy csapatban egy jó kapus, hanem minimum kettő kell, akik egymással versenyezve húzzák felfelé egymást. A középső korosztályokba (U13, U14, U15) valamint az U19-be több kapust is igazoltunk, mert úgy láttuk, hogy mennyiségben mindenképpen előre kell lépni, és az magával hozza a minőségi fejlődést is. Fontos, hogy ezzel együtt senkitől nem váltunk meg, mert főleg a kis korosztályokban nem tudhatjuk, hogy a későbbiekben ki milyen ütemben halad, és aki ma második-harmadik, nem-e abból lesz élvonalbeli labdarúgó.
Bevezettük a kapus specifikus felméréseket félévente háromszor. A Nemzeti Sportfejlesztési és Módszertani Intézet alapból megkövetel sokféle felmérést, ám nem mindet a kapusokra fejlesztették ki. Ezért a DVTK Medical szakembereivel együttműködve kiegészítettük a mérések sorát, ami nekünk, kapusedzőknek ad visszajelzést arról, hogy hogyan dolgozunk.
Továbbá már az U14-es korosztálytól fölfelé dolgoznak a sportpszichológusok a fiatalokkal. Illetve a Fit 4 Race program keretében a kognitív fejlesztés is bekerült a heti programba, hiszen a kapusoknál különlegesen fontos a játékhelyzetek "olvasása", hogyan ismerik fel, és milyen gyorsan reagálnak az egyes szituációkra.
Folyamatosan figyelemmel kísérjük tehetségeket, és aki kiérdemli, annak megadjuk a lehetőséget, hogy beleszagoljanak a felnőtt labdarúgásba. A bajnokság kezdete óta egyszer-egyszer négy akadémista is megmutatta magát az edzéseken az első csapat szakmai stábjának: Lipóczi Benedek (NB III.), Tuska Bálint (U19), Varga Hunor (U16).
- És ha már szóba került Tuska Bálint neve. Nem gyakori, de messze nem példa nélküli, hogy egy vezetőedző pályára küldi a saját gyermekét. A legismertebb Dárdai Pál, aki három fiát is a csapatába állította Berlinben, de Szabó István is mindig számíthatott Banó-Szabó Bence játékára Kecskeméten. Neked milyen érzés volt egy kispadon ülni a fiaddal Nyíregyházán?
- Az biztos, hogy ez egy skizofrén állapot, bár számomra újdonság, hiszen Bálint fiam Diósgyőrbe igazolása előtt sokkal inkább az édesapja voltam, és legkevésbé a kapusedzője. Sokáig Budapesten élt, miután elváltunk az első feleségemmel, az U9-es korosztálytól az MTK-ban nevelkedett, majd az FTC U14-es csapatába igazolt. Eleinte minden az elképzelései szerint alakul, az utolsó másfél évben viszont kevés játéklehetőséget kapott, viszont éppen ő védett a DVTK - FTC U19-es bajnokin. Ezt követően keresett meg Vincze Richárd és Icsó Zsolt (a DVTK LSA szakmai igazgatója, valamint az U19 akkori vezetőedzője), hogy mit szólnék, ha Diósgyőrbe hívnák a fiam a létszámgondokkal küzdő korosztályhoz. Azt javasoltam, hogy nézzék meg néhány edzésen, alaposan ismerjék meg a kapusedzők munka közben, teszteljék le minden tekintetben. Ezen én részt sem vettem, és csak annyit kértem, hogy a döntésnél a srác képességeit nézzék, ne pedig azt, hogy mi a vezetékneve. Megfelelt, régi klubja is elengedte, Bálint beköltözött a kollégiumba, és azóta is a DVTK második csapatával készül, és az U19-es csapat kapuját védi bajnoki mérkőzéseken. Az első csapat keretével három kapus készül (Karlo Sentić, Megyeri Gábor, Bánhegyi Bogdán), ám Bogesz a Cigánd elleni bajnoki mérkőzésen megsérült, le is kellett cserélni, majd hetekre kidőlt. Ezzel párhuzamosan a DVTK II F4R másik kapusa, Lipóczi Benedek sem állt sérülés miatt rendelkezésre, így adta magát, hogy a sorban következő, az U19-es csapat kapusa eddzen az első csapattal, majd harmadik kapusként bekerült a Nyíregyháza elleni meccskeretbe is.
Ez számomra hatalmas büszkeséget jelentett, de azt elképzelni sem tudom, hogy a mérkőzéseken amúgy sem alacsony pulzusszámom hová emelkedik, ha valamilyen okból be is kellett volna állnia a kapuba. De nem történt meg, nem is kellett, hiszen nagyon fiatal, mindössze 17 éves még, neki az U19-ben, majd az NB III.-as bajnokságban kell előbb bizonyítania.
Azóta ismét egészséges minden kapusunk, így visszatért az akadémiára. Persze a már említett társaihoz hasonlóan őt is várjuk vendégként az első csapat edzésére, hogy segítsük a fejlődését, hogy majd meg tudja mutatni a tudását a felnőttek között, amikor szükség lesz rá.
