Folytatódik az utánpótlás-játékosainkról szóló sorozatunk. Ezen a héten az U17-es csapatban szereplő Ternován Patrik mutatkozik a szurkolóknak.

- Hogyan kerültél a futballpályák közelébe?
- Hat éves koromban, Tiszaújvárosban kezdtem a pályafutásomat. Amikor az általános iskola ötödik osztályába jártam, akkor igazolhattam Diósgyőrbe, miután eljöttem egy próbajátékra, ahol szerencsére felkeltettem a szakemberek tetszését. Jelenleg Kazincbarcikán élek, és a Diósgyőri Gimnáziumban tanulok, ahol a kilencedik osztályban koptatom a padot.

- Kik voltak azok a szakemberek, akik segítették a fejlődésedet?
- Barabás Zoltán volt az első edzőm Tiszaújvárosban, őt követte Gulyás Csaba és Czerva Zoltán. Amikor a DVTK csapatába igazoltam, akkor Varsányi Zsolt keze alá kerültem, s vele dolgozhattam jó egy évig. Utána Kriston István csapatában fociztam, majd György Gábor együttesében, de az utóbbi hetekben, mióta az U17-es csapatban játszok, Bém Gábor készít fel hétről hétre.

- Milyen poszton számít rád az edződ?
- Elsősorban baloldali támadónak tartom magam, de ha a vezetőedző úgy gondolja, akkor jobbszélsőt is tudok játszani. Ez sok mindentől függhet, de általában taktikai okokból cserélünk pozíciót a meccs közben. Ez a gólok számában is megnyilvánul, bár nem vagyok maradéktalanul elégedett.

- A Ternován név jól cseng Diósgyőrben.
- Ez így van, bár a jól csengés inkább az édesapámnak szól, Ternován Ferencnek, aki korábban a Diósgyőr labdarúgója volt. Apukám nem erőltette, hogy futballista legyek, ez száz százalékban az én döntésem volt. Azonban számíthatok rá, hiszen sokszor beszélgetünk a fociról, sok tanácsot ad, hogy a különféle szituációkat, hogyan kellene megoldanom. Természetesen nem csak rá, hanem az anyukámra és a nevelőapámra is számíthatok, akik mindig mellettem állnak.

- A DVTK meccsei mellett a magyar korosztályos válogatottban is helyt kell állnod.
- Korábban kétszer hívtak meg a válogatott összetartására. Először decemberben egy négy napos edzőtáborban voltam, majd nem sokkal ezelőtt a Zsolna elleni U17-es mérkőzésekre kaptam behívót. Az első zsolnai meccsen a második félidőben állhattam be, míg a másodikon már a kezdőcsapatban kaptam helyet. Ezt követte a márciusi spanyolországi mérkőzés, ahol a Madridban rendezett találkozón ismét a kezdőbe jelöltek, de a találkozó 15. percében sérülés miatt le kellett cserélni engem. Kicsit még érzem a lábamban a fájdalmat, de fokozatosan javul az állapota.

- Mi lesz a következő lépés a karrieredben?
- A legfontosabb, hogy folyamatosan fejlődni tudjak. Ha ez meg lesz, akkor javulni fog a helyzetkihasználásom, az erőnlétem, de úgy általában minden, ami jobb játékossá tehet engem. Remélem, hogy én is hasznos tagja lehetek a DVTK csapatának, most és később is a nagyok közt.