- Hogyan kezdtél el focizni?
- Már az óvodában focizgattam délutánonként. Látták hogy ügyes vagyok és javasolták, hogy kezdjek el edzésre járni a Miskolci Sportiskolába (ebben az időszakban ők működtették a DVTK utánpótlás-csapatait - a szerk.). Anyukám elvitt a Szentpéteri kapuba, a Papp Jóska pályára, ahol örömmel láttak. Eleinte mezőnyben játszottam, én is tanultam a labdavezetést, kapura lövést, azonban egyszer beálltam a háló elő és Kupecz Tamás edző szeme megakadt rajtam. Így a következő tornán, Ózdon már én védtem a csapat kapuját. Rögtön jött a sikerélmény, mert elhoztam a legjobb kapusnak járó különdíjat, ezek után nem volt kérdés, hogy maradjak-e a kapuban.

- Ha jól számolom, akkor már 12 éve védesz, nem hiányzik a játék, a góllövés?
- Amikor véget ér a szezon és már nincsenek bajnoki mérkőzéseink, de még tartanak az edzések, akkor időnként cserélek valamelyik mezőnyjátékossal. Manapság nagyon fontos, hogy egy kapus lábbal se legyen ügyetlen, ezért az edzéseken a labdatartó játékokba én is be szoktam szállni, hogy a mérkőzésen a lehető legjobban meg tudjak oldani egy hazaadást követő szituációt, ne csak vaktában bikázzam ki a labdát a mezőnybe vagy a lelátóra.

- Hogyan folytatódott a pályafutásod?
- Kupecz Tamás után immár Diósgyőrben Szentiványi József lett a csapat edzője, vele kezdtünk el nagypályán játszani. A mezőnyjátékosoknak sem volt könnyű megszokni a nagyobb méreteket, eleinte nekem is nehézséget jelentett az 5x2 méteres kapu, hiszen nem értem fel a keresztlécet. Most már 185 centiméter vagyok, de még nőni fogok, apukám is 194 centiméter magas. Nem csak centiméterben kell nőnöm, hanem kilóban is, szeretnék még néhány izomköteget magamra tenni.

Egyed Balázs (Fotó: Koncz Péter)

- Térjünk vissza a múltadhoz!
- A következő évben, amikor már teljes pályán és nagy kapura játszottunk, akkor Kiser László volt a csapat edzője. Nála nem volt első számú kapus, hanem ugyanannyi játéklehetőséget biztosított mind a kettőnknek. Sverla Bélánál váltam kezdővé, az U16-ban már kialakult az állandó kezdőtizenegy, ekkor váltunk igazi csapattá. Tavaly az U17-ben Kriston István, majd Bém Gábor edzette a csapatot, idén ősszel pedig Vitelki Zoltán volt az edzőm, a téli felkészülést pedig Uray Attilával végezzük.

- Melyik edzőtől tanultad a legtöbbet?
- Mindenkitől tanultam valamit, azonban Szentiványi Józsefet emelném ki, aki azt tanította meg, hogy hogyan kell feldolgozni egy kudarcot, hogyan kell talpra állni a legnehezebb helyzetben is. Az volt az elvárása, tegyünk meg mindent a győzelemért, ha nem is sikerül győzni, akkor is emelt fővel jöhessünk le a pályáról. Pilu bá’ (Kriston István - a szerk.) győzni tanított meg, Vitelki Zoltán pedig néha maga beszállt egy tizenegyes párbajba, és sokat tanultam abból is, amikor a támadóknak mutatta, hogy az ő idejében hogyan oldották meg a csatárok a helyzeteket.

- Kik voltak a kapusedzőid?
- Veréb György volt a legelső, hiszen abban az időszakban ő dolgozott az utánpótlásban, Gatya bá’ (Kiss József - a szerk.) pedig a felnőtt csapat mellett. Mióta visszacserélték helyüket, Gatya bá’ edzéseire járok. Fiatalabb koromban sokszor hiába mutatták, mi a helyes megoldás egy szituációban, nem mindig hittem a tapasztaltaknak, azonban manapság, amikor látom, hogy tanítják a kicsiket, be kell látnom, mennyire igazuk van. Figyelem őket, mert még ugyan remélhetőleg nagyon messze van a pályafutásom vége, de már megfordult a fejemben, hogy egyszer edző, kapusedző legyek.

- Mit szoktak az edzőid dicsérni, ha szóba kerülsz?
- A ziccerlabdákat egész jó százalékban sikerül védeni, és lábbal is elég ügyes vagyok. Persze minden területen van még fejlődni valóm. Leginkább a magasan érkező beadások hárításában, ezért azt elég sokat gyakoroljuk is meccsszituációt szimulálva: egy társam beáll elém és nekem úgy kell kilépnem a beadásokra.

- Hogyan szerepelt a DVTK U18-as csapata ősszel?
- A középmezőny elején állunk, a hetedik helyen. A korosztályunkból többen is a U21-es csapattal edzenek és játszanak, ezért ezt jó eredménynek tartom. Nem feltétlenül az a baj, hogy sok gólt kaptunk, hanem azt, hogy majdnem minden mérkőzésen, csak a Puskás Akadémia, a Videoton és a Pápa nem szerzett gólt ellenünk. Az előrelépéshez az szükséges, hogy ne csak a mögöttünk álló csapatok ellen győzzünk, hanem néhány bravúrgyőzelmet is hozzunk. Úgy érzem, hogy tavasszal lesz néhány olyan sikerünk, amire nem sokan számítanak.

- Azt szokták mondani, a kapusok mindig furcsák. Igaz ez rád is?
- Erről az edzőim tudnának többet mesélni, de azt hiszem igaz. Amikor nincs túl jó hangulatban a csapat, akkor próbálom őket felvidítani. Van több babonám is, amikor felmegyek a pályára, vigyázok, nehogy rálépjek a vonalra, majd megütöm a felső kapufát és onnantól kezdve kezdődhet számomra a mérkőzés. A felkészüléshez mindig hozzátartozik az is, hogy a találkozó előtt Victor Valdesről, a kedvenc kapusomról nézek videót.

Egyed Balázs (Fotó: Szabó Gábor)

- Ha tévében nézel meccset, tudod-e szurkolóként követni az eseményeket, vagy csak a kapusokra koncentrálsz?
- Van több kapus, akinek kifejezetten figyelem a mozgását, a védéseit, de legalább ugyanennyire figyelem a mezőnyjátékosokat is, hogy hogyan gondolkodnak, mit csinálnak egy adott szituációban.

- Hogyan tudod összeegyeztetni a tanulást a focival?
- A középiskolát a Berzeviczy Gergely Szakközépiskolában kezdtem, azonban amióta a tehetséggondozó-program keretében délelőtt is vannak edzések, nagyon sokat hiányoztam. Mivel heti tizenhat angol órám volt, nehezen tudtam bepótolni a lemaradást, ezért az idei tanévben a Magister Gimnáziumba íratkoztam át. Jó tanuló vagyok, négyes az átlagom.

Szólj hozzá a DVTK hivatalos facebook oldalán