Maikel Lopez (Fotó: Szabó Gábor)


- Véget ért a két ezüstérmet hozó szezon, mivel telnek a napjaid mostanában?
- Az utolsó mérkőzést követően másfél héttel hazautaztam a Kanári-szigetekre és a szabadságomat töltöm, de előtt még lezártam a bajnokságot Miskolcon. A bajnokság befejezésekor, az utolsó mérkőzés után sosem szoktam az öltözőben nagy beszédet tartani, hanem néhány nappal később egyesével szeretek elbeszélgetni a játékosokkal. Ekkor van lehetőség átbeszélni az idény tapasztalatait, értékelni a teljesítményt, és egyeztetni a folytatásról. Örömmel hallottam, hogy a játékosok elégedettek voltak a DVTK-nál folyó munkával és mindannyian nyitottak a folytatásra.

- A nyári szünetben teljesen kikapcsolsz, vagy azért dolgozol is?
- Mindig azt mondom a játékosaimnak, hogy jó időbeosztással minden belefér. Egy nap 24 órából áll, ami több, mint elég arra, hogy pihenjenek, eddzenek, tanuljanak és még a barátjukkal is legyenek. Engem igazából a barkácsolás, kertészkedés kapcsol ki, de biztosan lemegyek a tengerpartra is, de nem vagyok partiarc. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy ha valamit szívesen csinálok, akkor az kikapcsol, még ha az egyfajta kötelezettség is, mint a rokonlátogatás - ebből a szempontból nagyon hasonlít a Spanyolország és Magyarország, számunkra is kiemelt fontosságú a család -, vagy a videózás. Ez a kosárlabda, igaz egy egészen másik oldala, amikor az edző nem gyakorlást vezényel, hanem napi 6-7 mérkőzés felvételét is megnézi különböző bajnokságokból annak érdekében, hogy megtalálja azokat a játékosokat, akikkel erősíteni lehet. Enélkül csak a sötétben tapogatóznánk, ráadásul ki tudja, mikor lehet felhasználni az így szerzett tapasztalatokat a külföldi bajnokságokról. A nyári szünetben számtalan előadást, workshopot szerveznek Spanyolországban edzők számára, idő és távolság függvényében fogok részt venni egy-kettőn. Abban hiszek és számomra eddig az vált be, hogy ilyenkor természetesen lassítok a munkatempón, de teljesen nem állok le, mert akkor sokkal könnyebb újra felpörögni, ha eljön az ideje, például, ha hirtelen lehetőség nyílik leigazolni egy kiváló játékost.

- Immár másfél évet töltöttél Magyarországon, megismerted a csapatokat. Mi a véleményed a bajnokságról?
- A magyar bajnokság erős, évről évre fejlődik, az első hat helyezett kemény meccseket vív egymással. Az élcsapatok bármelyik európai bajnokságban megállnák a helyüket, persze néha győznének, néha veszítenének, de a sport már csak ilyen.

- Ezalatt az idő alatt nem csak a bajnokságot, hanem Miskolcot is sikerült minden bizonnyal megismerni. Például melyik a kedvenc helyed?
- Megszerettem Miskolcot, igazán szép város, sokkal szebb, mint azt maguk a miskolciak gondolják. A kérdés olyan, mint amikor azt kérdezik, melyik a kedvenc dalom. Nincs, illetve a válasz attól válasz függ, hogy mikor. Délben szeretek a főutcán ebédelni, kávézni, mert tele van emberrel, lüktet az élet. Reggelente imádok Miskolctapolcán sétálni, hallgatni a madárcsicsergést, vagy fogni egy könyvet és olvasva kikapcsolódni. Alkonyat előtt pedig - különösen a nyári forróságban - Lillafüredet imádom, sétálni a tóparton és közben lángost majszolni.

- Hogy ízlik a magyar konyha?
- Szerencsém volt, mert a csapatorvostól, Dr. Farkas Tamástól kaptam egy spanyol nyelvű könyvet, ami bemutatja a magyar ételeket, a hozzájuk fűződő hagyományokat és más érdekességeket. Így sokkal érdekesebb volt megkóstolni az ételeket, ami nagyon ízlik.

- Hogyan teltek a miskolci napjaid?
- Reggel szeretek korán kelni, hogy jusson idő egy kis sétára, mielőtt a délelőtti edzésre megyek. Szeretek másfél órával korábban érkezni, hogy fel tudjak készülni, legyen idő egyeztetni a stáb többi tagjával. Utána ismét egy kis séta, ebéd, majd délután folytatódik minden egészen a második edzésig. Főleg a szezon első részében rengeteg dolgunk volt, míg összeállt a csapat, majd a terem foglaltsága és az Európa Kupa miatt sokat utaztunk, a rájátszás pedig szinte egy roham volt. Szóval nincs sok szabadidőm.

Maikel Lopez (Fotó: Szabó Gábor)

- Közvetlenül a döntő után azt mondtad, az egyenes kieséses rendszerben rendezett versenyeken az ezüstérmet mindig vereséggel lehet megnyerni, ezért akkor kissé szomorú voltál. Most hogyan látod az egész idényt?
- Valóban kissé keserű volt a szám íze a vereség miatt, ami gyorsan elmúlt, mert a közönség ünneplése, az Aluinvent-DVTK vezetősége részéről érkező gratuláció feledtette. A szezon elején senki nem gondolta, hogy két ezüstöt nyerünk, az optimisták egy éremben bíztak. Bízom benne, hogy jövőre jön a folytatás!

- A kupadöntő után haladékot kértél az idény végéig annak megválaszolására, hogy hol helyezkedik el az ezüstérem eddigi karrieredben. Tehát hol a helye a két ezüstnek?
- Minden siker, minden érem fontos egy sportpályafutás során, de az egy ilyen közönség támogatásával megszerzett ezüstérmek kiemelt helyet foglalnak el. Karrierem során sok érmet nyertem, aranyat is és éppen tavaly volt az első olyan év, amikor üres kézzel fejeztem be az idényt. De látni kell mindennek a helyét, mert azzal az évvel alapoztuk meg az idei sikereket.

- Az ünneplésnek volt egy pillanata, amikor a közönség elkezdte a neved skandálni.
- Korábban az ilyen szituációkban imádtam látni, hogy a közönség és a játékosok egymásra találnak és örömmel láttam mindkét oldalon a boldog arcokat. Talán még az éremnél is többet érnek számomra ezek az érzelemdús pillanatok. Persze, amikor hívtak a szurkolók, akkor mentem és nagyon büszke voltam rá, hogy a nevemet hallom. Élveztem az ünneplést.

- A bajnoki döntő után jött a hír, hogy Czank Tímea, Rasheed Rita és Bálint Réka a felnőtt, Horváth Bernadett az U20-as, Dubei Debóra az U18-as válogatottba kapott meghívót.
- Boldog és büszke vagyok, hogy öt diósgyőri kosaras is képviselheti Magyarországot a nemzeti csapatban, számukra ez a jutalom az egész évben elvégzett munkáért. Mindannyian sokat fejlődtek az elmúlt időszakban, különösen Timi, aki egyértelműen a legjobb magyar irányítóvá nőtte ki magát a bajnokságban, de Réka és Rita is meghatározó játékosok lettek. A fiatalok számára nem egyszerű bekerülni a csapatba, de mindketten kivívták a helyüket. Úgy tervezem, hogy a magyarországi Eb-re visszatérek és személyesen is megnézem a mérkőzéseket.

- Maradhat ez a csapat jövőre is?
- Dolgozunk rajta. Az biztos, hogy az alap megvan, mert mi elégedettek voltunk a játékosok teljesítményével és a négyszemközti beszélgetések során ők is elmondták, hogy szívesen maradnának. Most következik a játékosügynökökkel történő egyeztetés. Azonban - és ez jó, mert újabb visszajelzés, hogy jó munkát végeztünk - több játékosnak van más lehetősége is, amit meg szeretnének fontolni. Vannak olyan bajnokságok, ahol olyan pénzeket ajánlanak (például Törökország), amivel nem tudunk versenyre kelni. Nem szeretnénk nagy játékosmozgást, de nagyon hosszú a nyár, bármi megtörténhet a bajnokság kezdetéig.

Szólj hozzá a DVTK hivatalos facebook oldalán!